Hobbi, terápia vagy hivatás a festészet

Az igazsághoz tartozik, hogy soha nem éreztem magam hatalmas tehetségnek a rajzolás vagy festészet terén. Pálcikaembert és királylányt rajzoltam az oviban és nem is történt semmi említésre méltó ezen a téren középiskolás koromig. Majd felbukkant Ivády Vilmos tanár úr. A gimnáziumban az alagsorban volt a rajzterem, ez egy külön részleg volt az iskolában. Már a terem elrendezése is más volt a rajzasztaloknak köszönhetően. Szó szerint elvarázsolt a művészettörténet óra, ami igazából nem is egy klasszikus középiskolái óra volt, hanem sokkal inkább egy lelkes útbeszámoló.

A Tanár úr ugyanis nem a tankönyvből tanított, hanem elkalauzolt bennünket a világ egy-egy pontjára. Potyautasként, sok esetben hajóval utazott, nem volt pénze többre. Abban a 45 percben, amíg az alagsori rajzteremben voltunk, gondolatban elrepített minket az pl. az Akropolisz tetejére.

A fényképeiből, és a persze a tananyag odavágó részeiből aztán fergeteges élménybeszámolót tartott. Ezt azóta is nagyon vagány dolognak tartom. Tátott szájjal hallgattam végig. Egyszer történt, hogy rajz óra után már „átköltöztünk” egy másik tanterembe, ahol épp a könyveimet pakoltam ki és Ivády tanár úr megjelent az ajtóban. Nagy meglepetésemre engem keresett. Azért jött, hogy megköszönje, hogy mennyire figyeltem az óráján.

Mondanom sem kell, ez lett a középiskolai éveim legszebb élménye. Ezután, mikor kockákat és faágakat rajzoltunk, akkor egész este dolgoztam rajta és javítgattam, nem mertem egy gyenge rajzzal a szeme elé kerülni.

Jobb agyféltekés rajztanfolyam….

Majd sok év telt el munkával, gyerekneveléssel és minden egyébbel. A rajzolás szépen lassan felkúszott a bakancslistára, öt éve döntöttem el, hogy benevezek egy jobb agyféltekés rajz-tanfolyamra. A Tanárnő megkérdezte, mit várok a tanfolyamtól. Igazából nem tudtam a választ a kérdésre, de abban biztos voltam, hogy velem nem fog mellé. Ugyanis a pálcikaember szintről csak felfelé tudtam elmozdulni, szóval bármi is legyen a kimenetele a tanfolyamnak, velem biztos sikerélménye lesz. Érdekes feladatot kaptunk rögtön a legelején. Egy ceruza rajzot kellett lemásolni, de nem volt szabad megnézni egyben a másolandó fotót. Hat részre volt felosztva a kép. Fejjel lefelé tartva, kockáról kockára haladva kellett lemásolni és csak azt az egy kockát láthattam, amit éppen másoltam. Amikor készen volt a másolás, megfordítottam és tádddámm….hihetetlen, de felismerhető portré lett belőle. Ha azt kérték volna tőlem, hogy másoljam le a pipázó férfi portréját, biztosan lehetetlennek tartottam volna és inkább bele sem kezdek. Innentől nem volt visszaút, folytattam a rajzolgatást.

Nem az én döntésem volt igazából, hogy a festészet az életem része lett, de ezt nem panaszkodásból írom:-).

Jött a karácsony….egy hatalmas doboz volt a fa alatt, tényleg óriási. Mikor kibontottam döbbenten néztem, hogy festőkészletet kaptam és rengeteg vásznat. Így történt, hogy a Párom, Robi döntötte el, hogy most már festeni fogok. Kételkedtem, hogy nekem való a festészet, hogy bármit is kezdeni tudnék a vásznakkal, de nem volt mit tenni, belevágtam.

Lehet videóból festészetet tanulni?

Bizony, hogy lehet….rengeteg fantasztikus videó van a Youtube-on, főleg angol nyelven és rengeteg ingyenes. Különböző tudásnak megfelelő videókat lehet találni, segítenek abban is, hogy megtaláld a számodra megfelelő technikát. Én akrillal kezdtem és még a mai napig is használom. Angela Anderson és theartsherpa voltak a tanítómestereim, majd Ginger Cook videóit néztem. Sokat lehet így tanulni, de egyvalamiben azért hátráltatott egy idő után. Nem kaptam részletes visszajelzést, hiszen nem volt mentorom.

Festőiskola hobbi festőknek?

Közel két év autodidakta tanulás után beiratkoztam egy festőiskolába. Ez a Zsilip Festőtanoda. Hálás vagyok minden oktatónak, de különösen Gasztonyi Kálmánnak. Kicsit talán emlékeztet Ivády tanár úrra. Fantasztikus a tudása és inspirál, mint oktató. Magasabbra teszi a lécet, mint amire képesnek érzem magam. Egyik első tanulmány képemet festettem, volt rajta egy szikla részlet. Megdicsérte, jó lett. Majd kaptam egy új feladatot, egy idős katona portréját kellett festeni. Nagyon-nagyon küzdöttem vele. Látta, hogy megakadtam, majd a képre nézett és ezt mondta: „Ági, ez is csak egy szikla”. És igaza van. Apró lépésekre kell bontani a képet, úgy már hihetőbb, hogy meg lehet csinálni.

Hobbi vagy terápia a festészet?

Mindkettő. Nagyon rákattantam, annyira, hogy esténként, tv nézés helyett festettem, amíg ki nem esett az ecset a kezemből. A Párom kifejezetten örül, amikor utazunk valahová és tele van az autó a felszerelésemmel, vásznaimmal. (Mondjuk vessen magára, hiszen ő döntötte el, hogy festésre adom a fejem.)

Nem egy alkalom volt, amikor megtapasztaltam ezt. A legemlékezetesebb két éve történt. Kislányomat vártam, a terhesség 26. hetében jártam. Egy komolyabb vérzés utáni kivizsgáláskor azt kérte az orvosom, hogy egyből mentőt hívjunk és irány a SOTE 1 női klinika, ahol van koraszülött osztály. Lassan teltek a napok a kórházban, öt-hat hét elteltével döntöttem el, hogy ha festeni nem is, de rajzolni tudok a kórházi ágyban is. Az elkészült képeket pedig a koraszülött osztályról távozó babák és szülők kapták. Sikere lett a képeknek. Nap, mint nap meglátogatott a koraszülött osztály vezetője és érdeklődött, hogy ugye van új kép, mert már kifogytak a készletből. Nagyon örültem a látogatásoknak, így lett feladatom, megfordult velem a világ, új kapcsolatokat építettem. Összesen három hónapot voltam a kórházban és biztos vagyok benne, hogy segített a rajzolás a nehéz pillanatokon túllendülni. A kórházi kirendelt pszichológus biztatott, hogy rajzoljak minél többet: könnyebben lehet egy nehézséggel megküzdeni, ha van egy elfoglaltság, ami leköt, célt és sikerélményt ad. A kislányom, pedig egészségesen megszületett.

A festőszer „illata”

Bár unatkozni nem szoktam, de már most eldöntöttem, hogy nagymama koromban a festészet lesz az egyik időtöltésem. Nem állítanám, hogy a festőszer különösen illatos lenne, de amikor megérzem a levegőben a szagát, máris jó érzés tölt el. Nagy szerencsének érzem, hogy azt festhetek, amihez kedvem van és ami szívből jön.

Címlapkép forrása: alonso reyes-unsplash